Keleti Svejc

Szerintem sokban nem különbözik a pekingi olimpia igazi tétje a a 36-os berlinitől. Ezt persze legkésőbb akkor meg lehetett volna akadályozni, amikor Sarkozy vagy Bush önmagukat felülmúlva kiálltak volna saját demokratikus rendszerük mellett azzal, hogy Kínában is szóvá teszik a diktatúrát. Azt a diktatúrát, amit egy szóval nem említett meg se Baló György az olimpiai megnyitó közvetítése közben, se ömlengő, ostoba kommentár társa, akiről komolyan mondom, el is hiszi, hogy az olimpiának semmi köze a politikához. Akkor mégis, mihez?

A pénzhez? Nyilván. a pénz pedig politika, akár tetszik, akár nem. Merthogy az egészséges életnek ugyan köze nincsen az élsporthoz, az talán evidens, szegény kolonics után pláne. De látunk nap mint nap elhízott, tönkrement olimpkonokat karrierük befejezése után néhány évvel.

És van pofája bárkinek itt az olimpiai eszme megvalósulásáról beszélni Pekinggel kapcsolatban? Vegyük már észre, hogy ez az egész csinnadratta alig különbözik Hitler olimpiájától. És félreértés ne essék. Én örülök, ha a sok kínai örül. Hisz elég megaláztatás, szenvedés érte őket az elmúlt 200 évben őket. És nekik valószínűleg rendkívül jót tesz az Olimpiai, hogy a fenébe ne tenne! De ez messze túlmutat hazaszeretetükön, sőt talán éppen saját szabadságukat ássák alá tiszetelnivaló lelkesedésükkel.

És ebben az egész bohóckodásban  nem az sajnos a legborzasztóbb, hogy Kínában diktatúra van. Mert volt itt is, Magyarországon, volt máshol is, mindenki túlesik sajnos ezen. Hanem, hogy a demokráciáért való küzdelmet kiröhögik lassan Kínán kívül, itt Európában is. Hogy ünneprontó hippi az, aki szóvá teszi Tibetet, a diktatúrát. Hogy a Yahoo, a Google szemrebbenés nélkül működik együtt a világ legnagyobb elnyomógépzetével. Hogy egy világot lehet elhallgattatni pénzzel, amikor az amúgy itten természetesnek vett emberi jogokat kéri számon saját vezetőin. Hogy beengedik, emlékeim szerint ausztrálián és Japánon kívül mindenhova Kína verőlegényeit az olimpiai láng kiséretében(egyébként köztudottan Hitler tette hagyománnyá az olimpiai láng világkörüli turnéját).

Ez az olimpiai megnyitása előtt jóval be lett mocskolva. Értelmét veszített, sőt károssá vált. Az egyetlen üzenete, hogy demokratikus meggyőzödésünkért erőteljesebben kell megküzdenünk. Mert az ókori görög játékok nem csak a sport szépségét üzenik, nem. Hanem a békét, az emberséget, mindent ami a távoli Pekingig úgy látszik aligha ért el.

Persze nem a távolság a hiba. Ne vicceljük el. Nálunk az SzDSzen kívül senkinek eszébe nem jutott, hogy a nyitóünnepséget valamiképpen bojkottálja bármiképpen Magyarország. Tibetért való petíciót a jobboldal nyilvánvalóan csak antikommunizmusa mellett (hol van Kína a kommunizmustól?) csak a szocik, és azon belül szili katalin bosszantására használta. Na, róluk( mármint az ún. baloldali pártról) meg Donáthot természetesen leszámítva, aki a  apetíció szövegézésében részt vett, szavam sincsen. Rosszbbak, mint a német SPD, aki megszavazta annak idején II. Vilmosnak a háborút.

Európa és a világ demokráciái mindenképpen leszerepeltek már ezen az olipmián. Bármennyit szereznek is aranyat, elbukták. Mert Pekingnek nagy tétje volt, tényleg. Mert itt ténylegesen az olimpiai eszményről volt szó. Csakhogy most az izomnövelő fecskendők, a zseniális úszóruhák és a diktatúra vált... véglegesen szalonképessé válva.

És végül, nem kellett volna megvárni amíg a Guadian is leírja. a magyar sportolóhölgyeket én sajnáltam a legjobban ruhájuk miatt...

Szabad. Természetesen. Szavazni márpedig el kell menni, ha pedig valaki nyavalyog, hogy nincsen elég jó párt a cédulán akkor vagy üresen dobja a dobozba, vagy tegyen azért, hogy legyen kire adni a voksát nyitott, büszke tekintettel azon a bizonyos napsütötte vasárnapon.

Most tényleg okos voltam, de mégis, mire, kire fiaborjára lehet itt undor nélkül szavazni? Schiffer András emberjogi ügyvéd nemrég megvált a TASZtól egy INDEXes interjú miatt. Új zöld, polgári radikális, szabadelvű párt alakítását hozta kilátásba. Nyilván az első gondolatom nekem is az volt, hogy szépszépdeszavaznék, csak kerülne rá arra a rohadt cédulára. Merthogy se a humanistáknak, se az élőláncnak ez nem sikerült.

Schiffer kétségtelenül egy hiteles, sőt rokonszenves figura, amennyit megismert az ember írásaiból, védegyletes, taszos működéséből. Többet mondok, Lányi Andrásnál kétségkívűl szimpatikusabb gondolkodó, mégha jól láthatóan egyik figura sem egy Cicero, szónoki képességeit tekintve. 

Aztán meg mi a francnak néhány éven belül egy civil szervezetből két pártot csinálni? Nekem, halandó szavazónak csak sejtéseim lehetnek. Mondjuk az, hogy a környezetvédelem csak egy téma, mégha ezen pártok által prioritásként kezelt téma is, de más válasza van Schiffernek és Lányinak a melegfelvonulással kapcsolatban, és talán egészen más viszonya az emberjogi kérdésekhez. Untig szajkózza az egész védegyletes társaság Lányitól Sólyomig, hogy nincs bal meg jobb, hisz ezek meghaladott ideológiák. A XXI. században nem korszerűek ezen megnevezések. De talán pontosan itt látható, hogy miképpen viszonyul Lányi András, hogy a példánál maradjak a felvonulókhoz. Nem, hangsúlyozom, nem történt semmiféle izléstelenség a Meleg Méltóság Napján, aki ezt mondja, az vagy nem ebben a világban él, hanem a viktoriános Nagy-Britanniában, vagy képmutató.

Lányi elmélete pedig itt bukik meg, hisz én igazán hiszek neki, amikor környezetvédelemről beszél, korrekt és hiteles, úgy érzem, de vajon mit kéne éreznem akkor amikor a kossuth téren árpádsávos nácikkal együtt tüntet? Akkor ezek szerint mégsem mindegy, hogy ki a liberális, ki a konzervatív? Bár aligha hiszem, hogy liberálisnak kell lenni ahhoz, hogy valaki zsigerből hányjon az árpádsávos tulokoktól és a tojásdobáló idiótáktól, kik megmérgezik minden egészséges társadalmi párbeszéd lehetőségét. Persze lehet, hogy Lányi és társai pont ezeknek estek áldozatául. És azt sem kétlem, hogy Lányi eg igazi demokrata. A maga módján még szabadelvű is. Akárcsak Sólyom. De szerintem komoly hibát követnek el, amikor a zengői élővilág mellett elfelejtik, hogy van itt azért egy emberi veszélyeztetett  világ is, ami mellett kutya kötelessége minden magát demokratának valló embernak kiállnia.

A jó öreg SzDSz meg bezöldülni látszik. Meg kicsit szocálisabbnak, liberálisabbnak, hitelesebbnek és nem utolsó sorban emberibbnek is tűnik. Persze ne legyen illúzionk. Amelyik pártnak közel fele Kóka János mellett teszi le a voksát egy ilyen év után, na azzal a párttal kapcsolatban bőven maradnak fenntartásaim. De mégis, úgy tetszik, Fodor valamit mégis akar ezzel a párttal. Elment Erdélybe Markóval találkozni; azt hiszem ez egy szép gesztus, ami kezdetnek optimális. Találkozott Orbánnal, Gyurcsánnyal és még az undormányos Semlyénnel is. Szintén le a kalappal. De ezek mind semmik ahhoz képest, ami most történt. Lehet, hogy csak én nem hallottam már régen vidékpolitikáról az SzDSzben, de Velkey Gábor (Fodor támogatója volt az elnökválasztási kampányban) ma koncepcióval állt elő a dinnyetermelők problémájának orvoslására, és ezzel minden bizonnyal, ha halvány reménysugár is mutatkozik, de mutatkozik a liberális párt kinyílására.

Amellett, hogy tudom, ezek nagyrésze csupán gesztus, de talán jól mutatja, hogy itt valami elindult az SzDSzen belül, mégha romokban is van a párt önmaga. Továbbá naívitás lenne néhány szívmelengető tettből szerethetőnek nevezni ezt a pártot, és arra is kiváncsi lennék, hogy Fodor Gábor miért nem érezte szükségét résztvenni a melegfelvonuláson? Ha ebben az országban nincs 5%nyi szavazó, aki ezt üdvözölte volna, akkor innen el kell tünni minél hamarább. De remélem van, mert szeretem ezt az országot.

Visszatérve láthatóan az elkeserítő felszín alatt történnek itt dolgok, amik férleértés ne essék, egyáltalában nem tiszták és hófehérek, de meglehet, hogy nem idegből kell majd elmenni szavazni egy év múlva, vagy mikor, mint azt tettem most tavasszal.

Volt olyan ember Magyarorzágon, aki ha kellő hatalomhoz jut, talán ma másképpen nézne ki nem csak Európa, de annak népessége, politikai kultúrája... Persze kínosan történelmietlen azon képzelegni, hogy ,,mi lett volna ha" Jászi Oszkár, a magyar polgári radikalizmus egyik legmeghatározóbb képviselőjének ,, Keleti Svájc" koncepcióját, azaz a román, szlovák és egyéb kisebbségek autonómia-törekvéseit támogatta volna a Magyar Országgyűlés, természetesen még a háboú előtt. Ma ezt a kiváló gondolkodót, és bátran mondhatjuk hazafit nem csak a magyar szélsőjobb, hanem a magát jobbközépre pozícionáló MDF ex-miniszterelnöke, Boros Péter is hazaárulónak tartja. Egyedül a hajdani SzDSz vállalta fel mellszéleséggel a ,,jászikus" hagyományt az Elvi Nyilatkozatban.

,,Utódai vagyunk a polgári radikalizmusnak, amely általános választójoghoz, politikai
jogokhoz akarta juttatni az egész magyar társadalmat, és amely utoljára érezte át
teljes tragikus jelentőségében Magyarországnak, a nyugati fejlődéstől való
leszakadását. Elődünk Jászi Oszkár, aki nem tett engedményt soha semmilyen színű
totalitarizmusnak és nemzeti elfogultságnak."

Pedig de jól jönne most nekünk, 2008-ban is egy ilyen tiszta ész. Van nekünk Tamás Gáspár Miklósunk, Kis Jánosunk, György Péterünk vagy Heller Ágnesünk, van Magyar Narancsunk, HVGénk, Beszélönk, METAZINunk, volt Krétakörünk. De kérdem, ez egy teljes ország?

Aligha, pedig nekem elhihetik, én igazán becsülöm azt is, ami van, de ez az én magányügyem, ha mégoly szent is és sértetethetlen, csak azért is az marad, mert senkinek semmi köze ezekhez. De nekem tudnom kell, hogy van aki az operettet szereti, van aki a rockoperát, sőt a Moszkvára jár sörözni, neadjisten Jászi Oszkárt egy utolsó szemétláda zsidónak tartja, aki kiárusította az országot, nemzetet a szőrös talpú oláhnak.

Magyarországnak pedig emberi etalonokra van szüksége. A XIX. századból találunk ilyeneket. Hisz méltán nézhetünk fel olyan, valljuk be, korántsem hibátlan államférfiakra, mint Kossuth, Szécheny, Deák. De vajon a XX. században is találunk e magunknak példaképeket? Olyanokat akik minden demokrata érzelmű embernek, aki hisz a köztársaság eszményében elfogathatók. 

Ilyen szerintem a makulátlan Bibó István vagy Jászi Oszkár. Lehet szeretni másokat. A konzervatívoknak Bethlent, a szocdemeknek Károlyit, a liberálisoknak Wekerlét vagy Rassayt. De legyen mindannyiunkban egy kis Veres Péter, Kéthly Anna vagy Ady Endre! Tegyünk azért, hogy magyarságunk ne üres szó legyen, hanem jelentse a pesti srácot, József Attila verseit. Ne mások ellenében határozzuk meg nemzeti öntudatunkat, mert abból nem  lesz egészséges nemzet. Akik mindenkiben a hazaárulót, a nemzet ellenségét látják, talán saját magyarságtudatuk ürességét akarják leplezni. Menjünk el Franciaországba, és kérdezzük meg egy franciától, mi az, hogy francia; Liberté, Egalité, Fraternité, fogja válaszolni. És véletlen sem a büdös németeket kezdi el szidni. Nem mintha nem tudnám, hogy ki az a Le Pen, tudom, vannak hibák mindennhol...

Nekem Magyarország már nem lehet keleti Svájc. Lehet, Jászi idejében még volt rá esély. Nekem már csak amolyan keleti Svejc marad. Sajnálom... De az a jó itt, hogy van mit tenni, és az igazi magyar,ember és európai, aki hajlandó tenni ezért az országért. Mindenki lelkiismerete, hogy miképpen teszi. Otthon felneveli a gyermekeit, befizeti rendesen az adót, bejár az Országgyűlésbe.

Ismerős?